Klímaváltozás vagy globális felmelegedés?

Egyre forróbb nyarak, enyhe telek

A Föld története során mindig voltak jelentős klímaváltozások. Tudjuk például, hogy a XVI. századtól a XIX. század közepéig terjedő időszakot az európai kis jégkorszaknak is szokás nevezni. Sőt, úgy 800 és 1300 között, tehát földtörténeti léptékben a közelmúltban, már átélt egy fölmelegedést az emberiség, ez idő tájt bukkantak a vikingek az Amerikához közeli, s akkor még zöld, ma már szinte teljesen jeges szigetre, Grönlandra.

A témával foglakozó szakemberek többsége, a tudósok, kiegészülve politikusokkal és közgazdákkal, azt mondják, hogy a fölmelegedés mai mértéke az emberi tevékenység egyenes következménye (bár a legszélsőségesebb vélemények szerint már a kis jégkorszakban létrejöttében is felelős az ember). A tudósok légkör melegedéséről beszélnek, bár a jelenség tudományosan elfogadott neve ma már nem a globális fölmelegedés, hanem a klímaváltozás.

Szerintük a fosszilis fűtőanyagok kibocsátása százötven éve olyan mértéket ért el (azóta is egyre fokozódó ütemben nő), amely már alaposan befolyásolja klímát, hiszen nagyobb széndioxid-koncentrációt eredményez a levegőben.

A pesszimistább előrejelzések közé tartozik az ENSZ által megbízott Intergovernemental Panel on Climate Change (IPCC) harmadik jelentése például nem kevesebbet állít, mint hogy a felmelegedés és a nyomában járó negatív folyamatok már nem fordíthatók vissza, legfeljebb lassíthatók.

A jelentés szerint a következő száz évben a föld átlag hőmérséklete 1,4–5,8 Celsius-fokkal emelkedik, minek következtében nagy földterületek száradnak ki, ahonnan az emberek hanyatt-homlok menekülni kezdenek majd. Fölbukkanhatnak újra olyan elfeledettnek hitt betegségek, mint a diftéria, vagy a malária.

Arról már nem is beszélve, hogy a melegedés hatására olvadni kezd a sarkkörök jégtakarója, így az óceánok szintje emelkedik, mezőgazdasági szempontból fontos földterületeket és a világ számos metropoliszát mossa el. London és New York is veszélybe kerül, pedig utóbbi kikötője a kis jégkorszakban, pontosan 1780-ban még be is fagyott.

A szakemberek másik csoportja szerint viszont nem eszik olyan forrón a kását, sőt vitapartnereiket nyíltan alarmistáknak, vagyis riogatóknak nevezik. Szerintük nem igaz, hogy ismernénk a klímaváltozások okait, (bár azt ők se tagadják, hogy az emberi tevékenységnek is lehet köze hozzá), tehát például az IPCC-jelentés sem több egyszerű spekulációk halmazánál.

Azt viszont senki sem vitathatja, hogy az utóbbi százötven évben valóban nőtt az átlaghőmérséklet. Az is biztosnak látszik, hogy továbbra is egyre melegebb nyarakra számíthatunk.

Kapcsolodó cikkek: