Klímaszótár

Levegővel kapcsolatos alapfogalmak

Belsőlevegő-minőség:

A levegőben lévő gázok, gőzök, szagok, porok, vagy más szennyezőanyagok rontják a belső levegő-minőséget. A szennyezőanyagok semlegesítése miatt több friss levegőre van szükség az ideális klímához. A belsőlevegő-minőség kívánt értéke az MSCR–1752 előírás szerint akár 60–150 köbméter/óra/fő, vagy annál magasabb is lehet, függően attól, hogy mire használják a klimatizálandó helyiséget.

Frisslevegő-igény:

Az ideális klímához szükséges frisslevegő-igény. A magyar előírások szerint egy főre számára szükséges frisslevegő mennyiséget 30 köbméter/órában a határozzák meg. A német előírások szerint ennél értéknél magasabb is lehet az egyén frisslevegő-igénye, függően a klimatizált helyiségben végzett tevékenységtől; irodai tevékenység esetén 60 köbméter/óra is lehet.

Környező felületek sugárzási hőmérséklete:

A helyiségben található bútorok, gépek, készülékek, falak hőmérsékletét figyelembe véve határozható meg. A környező felületek átlagos hőmérséklete is befolyásolja a komfortérzetet.

Levegőhőmérséklet:

Ez alatt a száraz hőmérséklet értjük, melyet higanyos hőmérővel mérhetünk.

Nedveslevegő-hőmérséklet:

A levegő nedves hőmérséklete minden esetben alacsonyabb a száraz hőmérsékletnél, és persze alapvetően a levegő nedvességtartalmától függ. Egy nedves pólyába csomagolt higanyos hőmérővel mérhetjük.

Operatív hőmérséklet:

A levegő száraz hőmérsékletéből, illetve a környező felületek hőmérsékletéből kiszámolt érték.

Klímarendszerekkel kapcsolatos alapfogalmak

Entalpia:

hőtartalom

Falhűtés:

a padlófűtés analógiájára lehetséges a falakban vezetett hideg víz használatával a helyiség lehűtése, illetve meleg vízzel a fűtése. A nagy, előre szerelt egységeknek köszönhetően a telepítés egyszerű és gazdaságos.

Félklíma:

ha a berendezés nem alkalmas mind a négy alapvető légkezelési funkció (hűtés, fűtés, nedvesítés és szárítás) végrehajtására. Tehát a legtöbb általunk vélt teljesnek vélt klímaberendezés valójában félklímatizálásra képes.

Freon:

a harmincas évek óta hűtőberendezésekben hűtőközegként alkalmazott, nem égő, könnyen cseppfolyósítható gáz. Márkanévként is ismerik. Mára kiderült, hogy a légkörbe jutva igen káros hatása van, hozzájárul az ózonlyuk kialakulásához, az üvegházhatás erősödéséhez. Ezért manapság szigorú környezetvédelmi előírások vannak érvényben, melyek környezetbarát gázok használatára kötelezik a hűtőberendezések gyártóit.

Hűtőközeg:

a klímaberendezésekben és más kompresszoros hűtőkben zárt rendszerben keringetett gáz. Hűtőközegnek a könnyen cseppfolyósítható gázok alkalmasak. Eleinte, ammóniát, később széndioxidot használtak erre a célra, a huszadik század harmincas éveitől pedig a freon nevű szénhidrogén-származék terjedt el széles körben.

Izotermikus nedvesítés:

az izotermikus nedvesítés a víz felforralásával jár, az így keletkező vízgőz kerül a kezelt térbe. A víz állapotváltozásának eléréséhez külső energia bevitele szükséges. Mivel a gőzmennyiség a levegő mennyiségéhez képest elhanyagolható, ezért a levegő hőmérséklete nagyon kis mértékben változik. Az izotermikus nedvesítés a víz felforralásával jár, és az így keletkező vízgőz kerül a kezelt térbe. A víz állapotváltozásának eléréséhez külső energia bevitele szükséges. Mivel a gőzmennyiség a levegő mennyiségéhez képest elhanyagolható, ezért a levegő hőmérséklete nagyon kis mértékben változik.

Klimatizáció:

a levegő hőmérsékletének, összetételének, nyomásának, nedvességének (páratartalmának) állandó szinten tartása, vagy adott program szerinti változtatása.

Léghűtés:

a levegő hőmérsékletét hűti, de a frisslevegő-mennyiség befolyásolására nem képes. Ezért nem keverendő a klimatizálással.

Légnedvesítés:

ha a külső hőmérséklet a belső hőmérséklet szintje alá csökken, akkor a hideg és nedves levegő beáramlik a fűtött épületbe, ahol felmelegszik és kiszárad. Ez történik például akkor is, ha télen szellőztetünk. Ez ellen a légnedvesítés a megoldás, amelyre főként a akkor van szükség, ha olyan anyagok nagy tömegben fordulnak elő, melyek a levegő víztartalmát elvonják – pl.: papír, textil, fa, festmények, gyümölcs, zöldség stb.; statikus elektromosság előfordulása esetén; komfortigényeink kielégítésére. Alapvetően kétféle nedvesítési megoldás létezik: izotermikus és adiabatikus nedvesítés. A léghűtés és légnedvesítés együtt jelenti a klimatizálást.

Levegő relatív páratartalma:

a relatív páratartalom azt jelenti, hogy a levegő mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni az adott hőfokon. Ha már nem tud többet felvenni, akkor telített. Ezért is van jelentősége a hőmérsékletnek, ugyanis a levegő lehetséges páratartalma a hőmérséklettel növekszik. Mialatt 1 kg száraz levegő 21 Celsius-fokon 15,8 g vízgőzt tartalmazhat, ugyanaz a légmennyiség –18 fokon csak 0,92 grammot. Az ideális páratartalom belső terekben 40-60%. A túl alacsony relatív páratartalom a következő problémákat okozhatja: a felső légutak kiszáradása; kellemetlen közérzet; csökkenő oxigénfelvétel és -szállítás a véráramba; a meghűléses megbetegedések fokozódó veszélye; száraz bőr; porképződés; repedések a faszerkezetekben; elektrosztatikus feltöltődések; a bútorok és a parketta károsodása, repedések. Mindezek ellen párásítással, légnedvesítéssel

Rejtett hő:

ahhoz szükséges, hogy a levegőben lévő víz 0 fokon elpárologjon. A levegő nedvességtartalma által szolgáltatott energiamennyiség.

Klímatechnikai rendszermegoldások

Ablakklíma:

ablakba beépített kis teljesítményű berendezés, melynek egyik fele a külsőoldalon leadja, másik fele belülről elviszi a hőt. Ma már nem nagyon alkalmazzák. Elnevezésével ellentétben nem klíma-, hanem léghűtő-berendezés.

Chiller (folyadékhűtő):

a közvetett elpárologtatós hűtési körfolyamathoz szolgáltatja a másodlagos közvetítő közeget, azaz a hideg vizet. A legjellemzőbb előremenő/visszatérő értékpár 7/12 Celsius-fok.

COP (jóságfok vagy jósági fok):

a splitklímák energiaosztályát uniós előírás szerint kötelező feltüntetni a készüléken. Hogy melyik energiaosztályba kerül a készülék (A-tól G-ig), a COP-ja, azaz a jóságfoka dönti el. Úgy számítják ki, hogy a készülék által leadott energia értékét elosztják a felvett energia értékével. Minél magasabb a COP, annál takarékosabb a klíma, annál alacsonyabb a fogyasztása – vagyis jóval kisebb a rezsiköltsége, és környezetvédelmi szempontból is hatékonyabb. A COP-érték mást is elárul: utal a klíma műszaki színvonalára is. Sajnos legfőképpen az olcsó nagyáruházi darabokon nem tüntetik föl, vagy különböző adatfeltüntetési trükkökkel igyekeznek növelni az energiaosztályt.

EC-ventilátor:

a hagyományos AC-ventilátorokkal ellentétben az EC-ventilátorok egy egyenáramú elektromágneses DC-motorral rendelkeznek. Ez a technológia érzéketlen a feszültségingadozásokra, különösen csendes üzemet, hosszú élettartamot és folytonosan szabályozható sebességet tesz lehetővé. Magas hatásfokuknak köszönhetően az EC-ventilátorok csökkentik a klímaberendezés üzemeltetési költségeit is.

Fancoil-készülék:

csúnya magyarsággal ventilátor-hőcserélő, azaz kompresszort nem tartalmaz, hanem a víz (mint átáramló közeg) hűtő vagy fűtő hatását lehet használni a megfelelő célokra. Egy négycsöves fancoil-rendszerrel gazdaságosan lehet megoldani családi házak, társasházak, irodaépületek fűtési és hűtési igényeit.

Felosztó-légcsatornahálózat:

a modern klímaberendezések része. A levegőkezelő-központban fölfűtött vagy lehűtött, párásított vagy szárított levegőt juttatja el a hűteni kívánt helyiségbe.

Hőlégfúvó:

alkalmas gyártócsarnokok, ipari csarnokok, sátrak, sportlétesítmények földgázzal vagy PB-gázzal történő felmelegítésére.

Hőszivattyú:

egy fordított hűtőkör, mely fűtésre használható; segítségével a klímarendszer nemcsak hűtheti, hanem fűtheti is az adott helyiséget. Tehát itt a hűtőkör kondenzátora van a helyiségben, az elpárologtató kint a szabadban.

Inverteres technológia:

a klímakészülékek többnyire csak részleges terhelés alatt üzemelnek, mivel a komfortos hőmérséklet fenntartásához a maximális teljesítmény töredéke is elég. A hagyományos berendezések nem képesek a teljesítményük növelésére vagy csökkentésére, hanem folyamatosan ki- és bekapcsolják a meghatározott sebességen működő kompresszort. Az inverter ezzel szemben olyan szabályozó, amely ideális sebességre kapcsolja át a kompresszort: alacsonyabb fordulatszámon működteti, ha éppen nincs szükség nagyobb teljesítményre a megfelelő mértékű hűtéshez. A technológia főbb előnyei: jelentősen csökken a zajszint; az inverteres készülékek magasabb energiaosztályba tartoznak, akár 30 százalékos üzemköltség-megtakarítás is elérhető velük; a helyiséget jóval rövidebb idő alatt hűtik le, mint a hagyományos készülékek; a beállított belső hőmérsékletet sokkal pontosabban lehe t velük tartani. Akkor érdemes ilyet választani, ha a készüléket viszonylag sokat járatjuk; a megtakarított energia árából megtérül a készülékbe fektetett értéktöbblet.

Légkezelő-berendezés:

feladata a légcseréhez kellő kezelt levegő bejuttatása és az elhasznált levegő elszívása. Főbb alkotóelemei: ventilátor, levegőszűrő, hűtési hőcserélő, fűtési hőcserélő, nedvesítő elem, hővisszanyerő, keverő zsaluk.

Levegőkezelő-központ:

a modern klímaberendezések része, a levegő fűtésére-hűtésére, nedvesítésére, szárítására szolgál.

Precíziós klímaszekrény:

a precíziós klímakészülékek a hőmérséklet és a relatív páratartalom értékeit az információs technológia berendezései által megkívánt nagyon szűk toleranciahatáron belül tartják. Egy precíziós klímakészüléket úgy konstruálnak és méreteznek, hogy mindig működjön, amikor az elektronikus berendezés is működik. A legtöbb esetben ez naponta 24 órát, évente 365 napot jelent, tehát összesen 8760 órát évenként.

Szabadhűtés (freecooling):

a szabadhűtés lényege, hogy a hűtőgép kihasználja a külső levegő alacsonyabb hőmérsékletét a hidegebb évszakokban, és ezáltal megfelelő hőmérsékletű levegőt képes előállítani a klimatizált helyiségekben, illetve technológiákban. Egy pótlólagos hőcserélőn keresztül a hideg víz, illetve levegő előállításának a költségei a földrajzi fekvéstől, azaz az éghajlattól függően akár 50 százalékkal is csökkenthetők. Kellően alacsony külső hőmérséklet esetén a freecooling hőcserélője teljes mértékben átveszi a hideg víz előállításának feladatát a géptől. Ilyenkor a hűtőkör teljesen lekapcsolt állapotban van.

Splitklíma:

elentése osztott klíma – azaz a kompresszort és a kondenzátort mintegy kiemelik a készülékből, és külön helyezik el: a kültéri egységbe kerülnek. Ennek az az előnye, hogy a kiszolgált helyiségben a zajszint a megfelelő értéken tartható.

Változó hűtőközeg térfogat áramú rendszerek (VRV):

elenleg ezek a legkorszerűbb klímarendszerek. Ez a berendezés is működhet hűtőszivattyú-üzemmódban, ebben az esetben a berendezés nem csak hűteni, de fűteni is képes.

Hibabejelentés

Kérjük, szíveskedjen kitölteni az alábbi űrlapot!